Székelyudvarhely művelődéstörténetének leghosszabb életű, jelenleg is működő művelődési-művészeti közössége majd másfél százados tevékenységet mondhat a magáénak. Az 1868-ban alapított Székely Dalegylet, amely az idők folyamán egybefogta az udvarhelyi zenekedvelő polgárokat, hosszú fennállása alatt számos országos és nemzetközi elismerést érdemelt ki, például az 1894-ben Fiuméban aratott sikerük valóságos népünnepélyt eredményezett Udvarhelyen.
A két világháború között a magyar kórusmozgalmat összefogó Romániai Magyar Dalosszövetség tagjaként a Székely Dalegylet tevékeny részt vállalt a dalkultúra ápolásában. Az egylet énekkara, szimfonikus és fúvós zenekara biztosította a zenei élet állandóságát a városban, de előfordultak olyan előadások is, amelyeken a zene és az irodalom egybefonódott. A második világháború után egy ideig szünetelt a Dalegylet tevékenysége, de 1958-ban a város már megünnepelte a kórus fennállásának 90. esztendejét.
A múlt rendszer akadályainak megszűnésével a Dalegylet számára ismét kinyílt a nagyvilág. 1990 után számos hazai és nemzetközi vendégszereplésen vettek részt, ugyanakkor olyan rangos elismerések és díjak, mint a 2005-ben elnyert „Aranykoszorús Kórus” cím és a Kodály-díj bizonyítják tevékenységük magas szakmai minőségét.